Tizennyolc évvel később

 Luna a szokásos reggeli teáját szürcsölte. Éppen tizennyolc évvel ezelőtt érkezett a Földre. Azóta már tudja, hogy a Kapu nyitva maradt, így a túloldalon élők átjöhetnek. És ez nagy baj. Azért volt az őr, hogy ez nem történjen meg. Luna utolsó rokona volt Larer, akit akkor éjjel megöltek. A lány nem foglalkozott vele. Nem volt érzelgős fajta, sok ismerőse meghalt már.
 Amint végzett az itallal, felállt, és elindult kifelé. Kedd volt, neki, pedig szándékában állt bemenni az irodájába. Luna nyomozónak állt. Olyan ügyeket oldott meg, amikben része volt egy másvilági lénynek. Démonok, angyalok, szörnyek, mutánsok és egyéb rémek. És persze a kedves Arand.
 Ő egy alacsony rangú démon, akit Luna vagy százszor megölt már. De különleges képessége, hogy a sebei begyógyulnak, így újra és újra életre kelt. Egyébként nem utálják egymást. Luna csak undorodik tőle. Ugyanis Arand minden újjáéledésével furcsábban néz ki. Az eredeti ember szerű lény most már egyáltalán nem ember szerű. És rohad. A húsa már nem egészen élő.
 Szóval Luna elindult az irodája felé. Minden héten kétszer ment be. Kedden és Pénteken. Általában heti egy munkája van, de mostanában még annyi se. Luna ezt nagyon gyanúsnak találta. Túl nagy a csönd. Mintha készülnének valami nagyra.
 Néhány perc sétálás után már ott is van. A mázlista két háztömbre lakik az irodájától! Benyitott, de ekkor észrevette, hogy a székében már ül valaki.
 - Jaj, Arand! Most ki kell dobnom a széket! Pedig úgy szerettem! – nyavalyogta a lány.
 - Így üdvözölsz egy régi ellenséget? Egyébként meg, te nem tudsz szeretni, tehát mindegy – felelte a másik.
 - Mit akarsz? Hát nem öltelek meg már elégszer? – kérdezte megkomolyodva Luna.
 - Most nem azért jöttem. Gondolom feltűnt, hogy túl nagy a csönd.
 - Mivel reggel van még!
 - Ne szórakozz! Mit gondolsz, miért vagy még mindig gyerektestben? Mert képtelen vagy felnőni! Komolyodj meg, és nőni fogsz! – erre a lány megragadta, és falhoz vágta Arandot. Mondtam már, hogy kényes a magasságára?
 - A lényeget! – kiáltott rá.
 - Jól van, na! Csak engedj el! – Luna elengedte, és hátrébb lépett, mert a másik szaga még mindig szörnyű.
 - Wen Morgan tudomásom szerint a Titkok Tekercsét akarja.
 - Aha. És?
 - A te titkaid is benne vannak. Akárcsak mindenkié. Szerezd meg!
 - De csak a legutolsó Hold hónap szülötte olvashatja el.
 - Az te vagy, nem?
 - Már rég nem. Nagyjából hetven éve nem én vagyok.
 - Azóta csak kétszer volt Hold hava. Nem biztos, hogy született bárki is éppen akkor.
 - Ugyan már! Ezt te se hiszed el.
 - Akkor is szerezd meg a tekercset.
 - Nem kapod meg.
 - Sejtettem. Végül is, inkább legyen nálad, mint Wennél.
 - Nem őrzöm meg. Elpusztítom, majd megölöm az utódom.
 - Te vérszomjas boszorkány! – Arand rendesen bedühödött.
 - Ugyan már! Ne bókolj!
 - Nem annak szántam – motyogta Arand. A vérszomjas jelző Lunára tökéletesen illik. A Nagy Háborúban is harcolt száznégy éve. Sorra ölte a különböző szörnyeket. Mellesleg Luna édesanyja vámpír volt, tehát a vérszomjas különösen illik rá.
 - Mit kapok érte? – kérdezte Luna. Mi másért is csinálná, mint a haszon? De azért érdekli is a dolog.
 - Neked adom a Lélek tükröt.
 - És még?
 - MI? Mennyi kell még?
 - A Tűzkard megteszi.
 - Reménytelen vagy.
 - Nem érdekem megváltozni. Vajon miből élnék, ha egy kis mártír lennék? – Luna vagy pénzt kér, vagy valamilyen értékes tárgyat, amit aztán el tud adni a feketepiacon. Jó kislány, mi?
 - Jól van, na. Akkor én megyek is.
 - De gyorsan. Nem bírom nézni azt a rohadó képed.
 - Akkor talán még maradok – jelentette ki. Erre Luna felemelte a bal kezét, majd egy széllökéssel kilökte az ablakon. Azért egy esés a negyedikről nem semmi. Arand újra meghalt.
 - Száznegyvenhét! – mondta a lány, miután rendbe hozta az ablakot.
 Wen Morgan egy sötét varázsló. Luna gyűlöli, de eddig nem találkozott vele személyesen. A tény, hogy a Titkok Tekercsét akarja, nagyon különös. A tekercs hatalmas erővel ruházhatja fel tulajdonosát. Csupán ki kell mondania, hogy mit akar megtudni, és máris megkapja a választ. De szerencsére csak a legutolsó Hold hónap szülötte képes parancsolni a tekercsnek, és értelmezni a jeleket.
 Vajon Morgan miért most akarja megkeresni? Miért nem akkor akarta, amikor még tudni lehetett, ki a Kiválasztott?
 - Ez az! A Születések Könyve! – kiáltott fel Luna. A könyvben mindenkiről meg voltak a születési adatok, és a jelenlegi neve. Mert néhányan megváltoztatták a nevüket. Luna őket gyáva bolháknak hívta. Azért nem kukacoknak, mert szerinte azok túl bátrak ezekhez az alakokhoz.
 De a könyvhöz nem lehet csak úgy bemenni. Időpontot kell kérni, de lehet, hogy csak 70 év múlva jutsz be. Annyian várakoznak. Luna szerint Wen Morgan is beállt a sorba.
 A másik bejutási lehetőség, a betörés. De ez lehetetlen. Túl jól védik.
 Luna gyorsan rendet rakott Arand után. Értsd: szagtalanított. Majd elindult, hogy megkeressen egy embert, aki talán segíthet a keresésben. 

Oldal: Luna Amae második fejezet
Eliflue 132 - © 2008 - 2024 - eliflue.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat